I believe in the wonder...

Vicces dolog tud lenni, mikor az ember egy buliban józan úgy, hogy körülötte mindenki - enyhének nem nevezhetően - illuminált.
Én az utóbbi ilyen alkalmakkor végignéztem,
- ahogy egy 5fős kanc*gány banda terrorizálja a népet, és másik helyről kell security erősítést hívni ellenük
- ahogy az egyik ismerős csaj kér egy adag vébékát és haverom nyakába borítja mert az másik lányt fűz
- ahogy a Sárközy Zoli (30Y-billenytűse) felpofozza az egyik barátnőmet
- ahogy a portás jön nyitni az egyetemet reggel 6kor, miközben mi egy üveg pálinkát lóbálva sétálunk kifelé az egyetemi klubból.

Vajon akkor is ennyi minden történik, ha én is iszom?

(Mellesleg a kerítésmászásról leszoktunk, azóta találtunk egy szobrot, amin lehet hajnalban csúszdázni!)

Ma reggel zuhanyzás közben azt vettem észre, hogy egy hatalmas kék folt van a combom belsején, és a jobb tenyerem baromira fáj. Már kezdtem örülni, hogy ezekszerint jó éjszakám volt, de gyanúsnak tűnt, hogy egyedül ébredtem a saját ágyamban. Kizárásos alapon rájöttem, hogy csak a hajnali kerítésmászás lehet a ludas, aminek az eredményeképp fél 5kor ott kalimpáltam az orovosi egyetem kerítésén, a buszmegálló mellett fennakadva....
Végülis, ezzel is lehet menőzni.

Állítólag ha sokszor leírunk valamit és nagyon-nagyon erősen koncentrálunk rá, az teljesül.

Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.
Vízilabdásfiúkat akarok a szobámba.

Most megyek és megnézem sikerült-e.

126óra halogatás után nekiállok kitakarítani a szobámat. Ha többet nem jelentkeznék, akkor elnyelt valamelyik fiókom.

Nem szeretem, ha valaki sajnáltatja magát, vagy sablonosan irogatja a világfájdalmát, hogy neki így meg úgy szar. Most mégis ezt teszem.

Ki*szottul utálom, h én senkinek nem vagyok az első. Se a barátnőimnek, se pasinak.
Beérném azzal is ha egyetlen hímneműnek ott lennék a top3ban. De a legutolsó aki randizni hívott, most lelki szemetesládának használ és azt hallgatom, h a barátnője (igen, időközben ez is kiderült, hogy van neki) mennyire szemét módon bánik vele.
Hol az igazság? Hol a hercegem? (szipp) Nem kell hogy szőke legyen, nem kell daliás, nem kell ló sem. :(

Hmmm.... így máris jobb. Úgy látszik az is használ, h a kiírom magamból. Ezesetben visszavonnám az első két mondatom.

Tegnap tudtam meg, hogy a macska azért játszik az egérrel, mielőtt megeszi, mert az adrenalintól édesebb lesz az egér húsa....
Szerintem az udvarlás fázisai is valami hasonló elv alapján működhetnek. Akkor van baj, ha a kisegér (esetemben én) kicsit gyorsabban működik, mint az átlagos társai, és mire a macska (a legújabb Ő) rájönne, hogy ideje lenne felfalni a drágát, az egér már besavanyodik....

Gondolkodtam azon, mit is jelent nekem P.

Nem a pasim, ezt egyértelműen kijelenthetem. Nem is érzem szükségét, hogy az legyen. Tulajdonképpen az enyém így is. Még ha nem is olyan módon, mint az a nagykönyvben meg van írva, hanem csak részben. De ahhoz a kis részhez ragaszkodom. El tudnám engedni, egy ideig megy is, de utána muszáj látnom.

Többen kérdezik, h hogy bírom ezt a félig-meddig állapotot. Jól. Meglepően jól. Nem akarok többet. De kevesebbet sem. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, nekem PONT ennyi kell belőle.

Lényegében olyan, mint egy benzinkút. Bizonyos időközönként muszáj a közelébe kerülnöm. Feltölt valamivel, amivel csak ő tud, aztán mozgok tovább, amíg bírom.

 5 napja politikai kommunikációt tanulok. A holnapi vizsga után átveszem a kormányzást az ország fölött és csak a katicákkal* lépek koalícióra....

* Azért a velük, mert ők egyébként is világuralomra akarnak törni. Az öcsém szobáját már ellepték. Múlt héten rajtakaptam egyet, amint az én ablakomon mászik kívülről (keresve a gyengepontokat, ahol át tudja fúrni). Az új Peugeot reklámban a korábbi két szexelő katica helyett több száz nyüzsög, és a reklám aláfestő zenéjét is - Fat Boy Slim - feltűnően gyakran játszanak a rádiók mostanában (a katicák himnusza).

Lehet túl sok sci-fit nézek.

- Mit mond az egyetemista november elsején?

- De jó, Karácsonyig már csak kettőt alszunk!

És tényleg.

Sex on the Hortobágy koktél

fél citromlé
1 deci szilvapálinka
hagymakarika
koktélszotyola
A pohár szélét zsírozzuk be és mártsuk pirospaprikába!
A hagymakarikát pedig illesszük a pohár szélére!

Bocs, ma csak ennyire futotta. :D (Vesemedence-gyulladás és kettes szigorlat mellett.)

Ha megiszok:
- 8dl pezsgőt (1dl - 8g alkohol --> 8dl = 64g alkohol)
- 4 feles fütyülős mézes málnát (1dl - 32g alkohol --> 2 dl = 64g alkohol)
- és 2 feles jägert (1dl - 32g alkohol --> 1dl = 32g alkohol)

Akkor:
- amellett, h igen jól fogom érezni magam,
- körülbelül 160 g alkohol lesz a kicsi szervezetemben,
- amit egy óra alatt 10kg/1g bontással --> 70kg/7g ütemben, laza 23 óra alatt fogok feldolgozni,
- emellett a véralkohol szintem a tetején 3,51 lesz (160g/70kg*0.65 --> 160/45,5 --> 3,51)
- ami igen csúnya másnapot fog okozni. (az elvileg 50 g felett van)

Ilyenkor szép a matematika. És mindjárt van értelme a szöveges feladatoknak, ha nem krumplival meg almával kell számolni.

A szigorlati tételeimmel fogom agyonverni a vizsgabizottságot szerdán.....

Hihetetlen helyzeteket tud produkálni, mikor az ember épp menstruáló lánya (én), egy kamasszal (öcsém), és egy klimaxossal (anyám) van összezárva egy 70 nm-es lakásban...
Az egy főre jutó hormonadag duplázódása részemről narkolepsziát, öcsém részéről hihetetlen "bölcsességet", anyu részéről eszméletlen érzékenységet tud okozni.
(Én intravénásan lövöm a kávét, öcsém a világegyetem urának képzeli magát és parancsokat osztogat, anyukám akkor is megsértődik, ha a macska csúnyán néz rá.)
És ez így megy már egy hete.

Megyek, iszom egy kávét...

09:30: hujuj............

22:04: Update: hujujujujjj.......

Anyukával turistáskodtunk egy napot Pesten a héten, amibe beletartozott a Bodies kiállítás megtekintése is. Érdekes.
Rólam tudni kell, h két perverzióm van: imádom a régi temetőket és meg szeretnék nézni egyszer egy patológiát. Semmi sötét gondolat, teljesen normális vagyok, nincs halálközpontúság sem, csak kíváncsiság. A temető a történelem-imádatom miatt vonz, furcsa látni 100-200 éves emlékeket valaha itt élt emberekről. A patológia pedig a valaha volt "orvosszeretnéklenni" álmok maradványa, de a Bodies után már nem biztos, hogy annyira vágyom rá. Ellenben a sült oldalast azóta is vadul kívánom... :D

Szóval lemész egy sötét pincébe, ahol vár a rengeteg testrész és hulla. Igazából ha azt mondják, nem igazi, csak készített utánzat, azt is elhinném, annyira jól vannak preparálva. Egészen műanyagszerűek. A testrészek le vannak fedve üvegbúrával, de az egész testek nem! Meg is fogdoshattam volna őket, vagy simán huzogathatnám az orrszőrüket, de ehhez senkinek nincs gusztusa. És itt a baj. Mármint nem ott, hogy senki nem akart turkálni egy kínai halott orrában, hanem hogy szőr is volt. Meg szemöldök, meg fogak, szemek, száj, koszos körmök, minden. Teljes arcokat hagytak meg és így már nem tudtam 'orvosi' szempontból nézni. Jó volt, nagyon érdekes és tanulságos, de még az én fejem is zsongott tőle a két óra végén, nemhogy egy normális lelkületű emberkéjé.

(A másik amit megnéztünk, a Holokauszt emlékközpont a Páva utcában. Tanóra miatti kötelező múzeumlátogatás. Ez sem tartozott a felvidítlak kiállítások közé, de ajánlani tudom mindenkinek. Nem mutat újat, de ahogy bemutatja az nagyon üt! Különösen a zsinagóga, amiben kiállítás során kacskaringózva, egyik teremből kilépve találod magad.)

A nap vidámabb pillanatai közé tartoznak anyuka reakciói a budapesti életre (Öt percet álltunk az Oktogonnál, mert nézte hogy mennek a kombinók. "Várj, mindjárt ideér, nézzük meg! Oké megnéztük, menjünk. Neeee, még onnan is jön egy, jujj!"....), a mexikói kaja ebédre, valamint a volt melóhelyem és P. ....

Tegnap meg Siófokon voltam, ahol csupa kultúrporgramot szerveztek barátnőim.

Megnéztük az állomás melletti kínai kajáldát (szezámmagospipicici), aztán a Marcipán cukrászda emeleti részét (forrócsoki). Ezt egész délután néztük, majd esti programként tiszteletünket tettük a Kóborló koccintóban (pezsgő), és a Nosztalgia nevű vendéglátóipari egységben (berentzenalma,jim&juice,abszint,pezsgő,zenegép). Lezárásképp egy hajnali vajasmájkrémeszsemlés parti vetett véget a tartalomteljes napnak.
Húúúúdemocsokosulmásnapvan.

A mai nap legjobb dolga: jäger illatú kézkrém
És tényleg olyan! 4 emberrel lett letesztelve.
Persze hivatalosan körömvirágos kézápoló cuccként van eladva, de ravasz módon belecsempészték azokat a növényi összetevőket, amik a jägermeistert is alkotják, így a szerencsétlen diák nem tudja, mitől van hirtelen partihangulata, miközben óra közepén kenegeti a kezét.

A bűnös: a DM-ben kapható Alverde termékcsalád egyik tagja, személyszerint: Ő

Ma szigorlatra tanulás címén:

- frissítettem a myspaces profilom
- képeket szerkesztettem az iwiwemre
- kerestem hastánctanfolyamot
- megnéztem a megasztárt
- elolvastam a neten létező összes megyei hírt
- megvacsoráztam
- regisztráltam egy párkereső oldalra és vihogtam a sok majmon
- ettem sütit is
- vidékiként megnézegettem a pesti szórakozóhelyeken készült partiképeket
- aztán szőlőt akartam (és szereztem)
- két hónap rejtőzködés után elérhetőre váltottam msnen

Most pedig itt ülök és csodálkozom azon, miért olyan magas a tételes kupac.
Magamsemértem.

Összességében örülök annak, hogy a 21. században élek, emellett elég modern felfogásúnak vallom magam, de néha visszakívánkozom azokba az időkbe, amikor az illem mindenek felett állt.
Ez történt akkor is, mikor legutolsó pesti utam során visszalátogattam abba az igen puccos étterembe, ahol nyáron dolgoztam, és ahol akkori (és azóta vissza-vissza térő) Rómeóm pincérként most is tevékenykedik. Őt - nevezzük nemes egyszerűséggel P.-nek - akkor már egy hónapja, hogy nem láttam.
Szóval P. hatalmas öleléssel fogad, leültet a saját asztalához, ahol királyi kiszolgálást kapok, természetesen cégajándéka fogyasztással. Parfümfelhő, belőtt haj, hibátlan modor és komoly témák a részéről. Aztán hirtelen karba tett kézzel elém áll, büszkén kihúzza magát, majd kitolt sörpocival és egy öntelt ovis vigyorával az arcán megkérdezi:
"- Mi lenne ha valamikor jóóó' meggyúúúrnálak? (kacsint)"

Kérdem én: hová tűnt a romantika?? olyan szép nyelvünk van, nem lehetne finomabban? virágnyelven? vagy csak egy kicsit felvezetve? neeeem.

Hogy ennek ellenére lett-e...öhmmm..."kondizás"? Mindenkinek a fantáziájára bízom...:)

A mai nap helyszínei: Kávézó, iskola, kávézó, kreatív bolt, kávézó, jelmezkölcsönző, szexshop, kaja, salsa óra, itthon, vendéglátó ipari egység/italbár(kinek mi tetszik), buli. 

A legidegesítőbb: szakdolgozati konzultáció. (Miért nem tudnak az egyetemi tanárok egy mondatot sem összerakni anélkül, h valami idegen szó ne lenne benne?)

A legfárasztóbb: salsa  (Én akkor se tudom összehangolva mozgatni a kezem és a lábam, ha lelőnek érte.)

A mai nap célja: ördögszarvak, ördögfarok, angyalszárnyak és glória beszerzése.

Az indok: Angyal-ördög parti

A legviccesebb: szexshop "- Hello, ördögszarvat tartotok?" "- Nem." (De felfújható birka, az bezzeg volt.)

Az eredmény: nincs ördögszarv, nincs ördögfarok, se szárny, se glória, se szakdolgozati téma.

A megoldás: lassan elindulok bánatomat borba fojtani.